Sziasztok!

Megint jelentkezem. Úgy látszik egy Ovis anyukának is akad még írnivalója:)!

Levikém második napja is jól telt az Oviban. Az Óvónéni azt mondta:
"-Levente olyan, mint a szélvész, egyszer itt van, aztán már ott! De nem volt Vele semmi gond, evett is rendesen."
Bár, tegnap este lefekvéskor többször is elmondta, hogy nem akar menni többet az Oviba és inkább itthon marad velünk, meg azt is mondta, hogy akkor Te elmész? nem maradsz ott velem? ... de ezek szerintem a többi gyerek szájából hangozhattak el, Levi meg utánozza a viselkedésüket. Elég nehéz Neki megmagyarázni, hogy az a jó, ahogy Ő viselkedik, és ne a többiek rossz példáját kövesse... remélem hamar túl leszünk ezen:)!

Még ma reggel is mondta, hogy nem megy ma Oviba, de amikor szóltam Neki, hogy jöjjön öltözni, simán otthagyta a mesét és jött. Az úton megint átbeszéltük, hogy hogy hívják az Óvónéniket, Dadust, hogy mindig szóljon, ha wcre kell mennie, vagy szomjas, és hogy szót kell fogadni az Óvónéninek, mert az Oviban Ő a főnök:)! Mondtam Neki, hogy az Oviban még Anya is az Óvónéninek fogad szót, és ez nagyon tetszett Neki, nevetett rajtam:)!

Nagyon örültem, hogy amikor beértünk, egyből kanyarodott oda a saját kis szekrényéhez és tette a sapiját a helyére, a felső szekrénybe. Aztán a benti szandit is előkotorta az alsó szekrényből és átvette. Aztán beszaladt a terembe és hangosan köszönt, hogy "szijasztok" és odament az Óvónénikhez és a Dadushoz és mindenkinek puszit adott:D:D:D! Nagyon-nagyon örültem neki! Talán ez azt jelenti, hogy tényleg szereti Őket!

Amikor elhoztam az Oviból, nem sokat mesélt, úgy kell kihúznom belőle az infókat, de abban sem vagyok biztos, hogy amit mond az úgy volt, mert köztudottan jó a fantáziája:)! És azt Levinél, sőt régen már Lilikénél is megfigyeltem, hogy nem nagyon tudnak visszaemlékezni az aznapi dolgokra, nekik még nincs időérzékük: ma, délelőtt, reggel, tegnap... ez mind egyre megy.

Délelőtt Encikémmel elsétáltunk a piacra vásárolni, és az utunk az Ovi felé vitt (tényleg mindig arra megyek, nem csak most!!!) és láttam, hogy a kiscsoportosok kint vannak... hát, én bizony alig vártam, hogy kicsi rést találjak a sövényen, és megleshessem Levikémet!!! A kiscsopisok felől nem mertem nézelődni, nehogy észre vegyen, csak jó messziről, de szerencsére ma Levi elég feltűnő ruhában volt, így egyből kiszúrtam!!! Ott szaladgált, önfeledten játszott... odafutott az Óvónénihez, onnan a másikhoz, és vissza. Valamit vitt magával, de nem láttam mit.

Furcsa volt látni, hogy éli a tőlem független, önálló kis életét. Gyorsan tovább is álltam, mielőtt elbőghettem volna magam és megpróbáltam nem ezen morfondírozni, de a piacról hazafelé a "jujjdejó" felé mentem, és eszembe jutott, hogy véget ért az az időszakunk, mikor minden héten egy-két alkalommal sétáltunk a piacra és a szökőkútnál meg kellett állnunk... hideg időben csak nézegetni, melegben meg szaladgálni alatta... Akár honnan is nézem, újra véget ért az életünk egyik legszebb időszaka, sok apró dolog, ami eddig természetes volt, most már csak szép emlék. És amikor még természetes volt, észre sem vettük! Csak tettük, amit tennünk kellett, és csak most döbbentem rá, hogy mekkora kincs volt az együtt tölthetett három és fél év! És, ha belegondolok, nagyon jól töltöttük, rengeteg kellemes emlékünk van: strandolások a teraszon, gesztenye gyűjtés, hóangyalka készítés, futkározás a jujjdejó alatt, játék a piaci házikóban:), botozás:), csavargás a kertvárosban, pitypang szedés a nagy réten, hintázás az egyik, másik, majd a harmadik játszótéren... és még több száz hasonló dolog! 
Üzenet az Anyucikáknak és Apucikáknak: semmit ne hagyjatok ki a gyereketekkel, mert az idő elrepül Velük és már csak a számítógép előtt fogtok pityeregve nosztalgiázni:):):)!!!

És nem győzöm elégszer hangoztatni: fotózni, fotózni, fotózni!!! Így megmaradnak ilyen pillanatok is:

Enikő ma MEGINT kipakolta a CD lemezeket, aztán, mint aki jól végezte dolgát, boldog arccal távozott!!!

Gondoltam, oda veszem magam mell, míg főzök... nem volt el a földön sem, kimászott a gardrób szobába, játszani a cipőkkel!!! Úgyhogy felültettem magam mellé a pultra, ahogy anno Levikémet is:)!

Mindent, amit elért, összeszedett magának... valamivel le kellett kötnöm a kezeit, kapott TUC kekszet, amiről megállapítottam, hogy már hivatalosan is a kedvence. NÉGYET megevett!!!

Amikor Levikém felébredt a déli alvásból, Ő is a konyhában akart tevékenykedni velünk:) !Csináltunk is limonádét, amihez Ő "facsajászta" ki a citromot, Ő szórta a cukrot és Ő rázta össze az üvegben! Egész délután azt itta, sőt, este Apucikának is büszkén vitt egy pohárral, hogy ezt Neki csinálta!:) Annyit ivott belőle délután, hogy rá kellett szólnom:
- Kidurran a pocakod, ha ennyit iszol!
"-Nem tud, meet jéges-jégebben jakták össze!!!" (réges-régebben rakták össze:D)

Délután le akartunk menni sétálni és játszózni, de egy hiszti miatt haza hoztam:(. Itthon, hogy lekössem valamivel amit szeret, megkérdeztem, van-e kedve segíteni tortát sütni Hajninak! Hogyne lett volna!!! Annyit segített, mint egy felnőtt!

Robotgépezett:

Ő szórta a száraz hozzávalókat... többnyire a tálba, de néha mellé is:D!

Alig várta, hogy elkészüljünk, fakanál számra kóstolta a tésztát:
"-Csak mekkóstojom a Hajnusbajnus tojtáját, hogy finom-e.... hmmm, finom:)!" :D:D:D

A végén szinte szárazra nyalogatta a tálat:)! Annyi ideig tartott, hogy az arcára teljesen rászáradt, amit oda kent:)! Egyszer még testhelyzetet is kellett váltania:
"-Fáj a 'átam, eefájatt!.. VÁJÁÁÁJ! Kitajátam vajamit! Inkább így üjök." (Fáj a hátam, elfáradt. Kitaláltam valamit, így ülök.) És felkucorodott a pultomra:D és evett tovább! 

De Enikőnek is adott belőle!!!

Jól ki is kente a Tesót:D!

Aztán közölte Vele, hogy:
"-Nem kapsz többet, megfájdúúsz!!!" (nem kapsz többet, mert megfájdul a pocakod : Leviül:D)

És arra is fény derült ma, hogy mire valók a konyhában azok a nagy, meleg kesztyűk!!! :D:D:D

A sütés levezetéseként még építettünk egy fa várost a fa vonatoknak:)! A képről csak a város maradt le:D! Köszi Apucika:D!

Este, amikor vacsoráztunk, meccs volt a tévében. Apucika egyszer odaszalad, hogy megnézze mi történt! Hangosan kommentálta az eseményeket: "Jézusom!!!"...
Levinek több sem kellett, Ő is lemászott a székéről:
"-Én is megnézem!... - bámulta a tévét - ... JÉZUSOM! ... - visszajött a helyére - ... csak megnéztem, a bácsi hogy esett ej!" :D ... és használt egy felnőtt szót, amit amúgy nem szabad Neki:)! Cseles!!!

Szép napot Nektek, puszi!