Sziasztok Kedves Olvasók!
Ez a legszomorúbb levelem, ezen törtem legtovább a fejem...
Sokan, sokszor kérdeztétek, meddig szándékozom írni az élménybeszámolókat, sosem tudtam a választ. Nem tudtam, mi lesz az a határidő, amikor már mindkét drágámról kimerülnek az információk. Azt sem tudtam, fogja-e Őket zavarni, hogy ilyen sok mindent megosztok Veletek. Nem tudtam, meddig lesz energiám az órákig tartó képszerkesztéshez és fogalmazáshoz.
Amiért végül befejezem, az az, hogy túlnőtt engem Anyucika... túl sok infó van itt rólunk, családunkról, ismerőseinkről és a környezetünkről, és túl sokan férnek hozzá.
Fáj a szívem, mert imádom a leveleim minden sorát, minden fotót, videót. Sajnálom, hogy Levikém jövőbeni viccei nem lesznek megörökítve és Encusom első szavai, mondatai sem lesznek leírva.
Remélem, hogy az eddigieket szép emlékeitek közt fogjátok őrizni.
Szeretettel búcsúzom:
Anyucika