Sziasztok!

A tegnapelőtti tanulságos történethez csatolnék egy újabbat... de ez most máshogy tanulságos:)! 

Nem szabad rutinból arra gondolni, hogy a gyerek a mesét utánozza...

Levi ma a szokásos kis kiabálásába kezdett: "Segíccség! Beszojúúútam!" Aha, gondoltam, megint a rosszcsont Norman Price az a tűzoltós meséből... amikor megint elhangzott a segélykérés. Bementem az étkezőbe, és Levi ott csücsült, a játszókosarába beszorult fenékkel! :D:D:D

Háááát, miután kiröhögtem magam, és lefotóztam minden szögből, (a végére annyira tetszett Neki is, hogy már pózolt is, és mondta, hogy "csííííz" ) kimentettem a kosárból:)! 

DE! Levinek nagyon tetszett, hogy ennyire megnevettetett, úgyhogy: "Mégegyet bejeesek!", és visszaült, és: "Jajj, neeee! Megint beszojútam!" Hát, mondtam, akkor most gyere ki egyedül! "Nem tudok kimászni! Fogd meg a keszemet! Szejetném megfogni a keszedet, többet nem megyek be! " Kimentettem újra:)! "Köszönöm, hoty segítettéj kiszojúúni!"

:D:D:D

És most, ebéd előtt újra azt a mesét nézi....

Szép napot, sziasztok!