Sziasztok!

Még tavaly (:D) találkoztam egy barátnőmmel, aki megkérdezte, hogy vagyunk, hogy bírom a két gyerekkel? Mondtam Neki, hogy még elég nehezen, de majd belejövök. Mire Ő: VÉGRE! Végre Te bevallod, hogy nehéz! 
Miért tagadnám? Időnként nagyon nehéz! Vannak elképzeléseink, korábban megszokott dolgaink, terveink... de két gyerkőccel, főleg, ha az egyik ici-pici, elég nehéz bármit is betartani, véghezvinni.

Példa erre a mostani "téli szünetünk":)! - Itt szeretném leszögezni, hogy nagyon jól telt, jól éreztük magunkat. Voltak szép napjaink is, amiket már megírtam korábban. Most csak a nehéz dolgokról írok!

Leviként Karácsony előtt megbetegedett. Kezelgettem itthon a nátháját, már kb két hete. Láz nem volt, csak orrfolyás, úgyhogy nem vittem dokihoz. Aztán december 23-án már nagyon náthás volt, gondoltam az Ünnepekre mégse maradjunk gyógyszer nélkül, elmentünk a gyerekorvoshoz. Kiderült, Levinek kötőhártya-gyulladása, középfül-gyulladása és torokgyulladása van:(! Kaptunk antibiotikumot és szemcseppet.

Senkinek sem kívánom, hogy szemcseppet kelljen használnia a gyerekének.... együtt sírtam Levivel. Ketten kellettünk hozzá Apucikával, hogy lefogjuk a rémült, visítozó, rángatózó Kisfiamat, a szemét kinyissuk és 1-1 cseppet belecseppentsünk. Ha valaki látta volna a jelenetet, valószínűleg minket meglincselnek.
Nagyon nehéz volt, de muszáj volt megtenni, és meg is gyógyult Levikénk szeme...

Csakhogy előbb még akadt más nehézség is. Szenteste napjára megbeszéltük a Nagyikkal a programot... de Levi tetőtől-talpig összefüggő vörös kis pöttyökkel  ébredt, és vakarózott. Mamiék helyett, irány az ügyelet. Meg izgulás, hogy lesz-e Szentesténk? Az ügyeleten semmi sem derült ki, ugyanis a skarláthoz nem volt láza, az allergiához meg nem volt megdagadva a szája.... Minden esetre új gyógyszereket kapott, a Szenteste programja pár órás csúszással folytatódott:)!

A Karácsonyt végig gyógyszereztük, izgultunk, de szerencsére meggyógyult a Kisfiam... csak egy kis köhögés maradt. Ami elég makacsnak bizonyult, így kapta a köhögéscsillapítót. Attól száraz köhögése lett. Kapta arra a gyógyszert. Aztán elkezdődött az éjszakai-ügyelet: Amint Levi köhögött, futottunk, mert az erőlködésnek hányás lett a vége. Napokig ment ez.

Közben Apucika is megbetegedett, napról-napra rosszabbul lett, úgyhogy már külön szobában aludt, hogy Enikőt és engem ne fertőzzön meg, és ne zavarjon. De így rám maradt a két gyerek, folyton izgultam: ha Enikőt etettem, nehogy Levi felébredjen köhögve, ha meg Levinél voltam megnyugtatni (vagy hánytatni), izgultam, Enikő nehogy akkor ébredjen enni... nagyon nehéz volt.

Aztán hazajöttünk... és Levi belázasodott. Elmentünk a gyerekorvoshoz, ismét. Tüdőgyulladás:(. Újabb antibiotikum. Ami olyan rossz ízű, hogy Levi 3-ból kétszer kihányja. Újabb nehézség, és újabb trükközés, hogyan bírjuk rá, hogy megegye és bent tartsa.

Apucika tegnapra még betegebb lett, már fel sem bírt kelni napközben, így megint csak egyedül maradtam...

Szerencsére a sok alvástól és 5-6 liter teától estére "jobban" lett, így, mivel én már a végkimerülés határán voltam, éjjel Ő Levivel aludt, én meg Encivel foglalkoztam. De így is hajnali 4-ig voltunk fent, és szaladgáltam a két szoba között, mert hiába tudtam, hogy Apucika szuperül helyt áll, nagyon izgultam a Kisfiamért. Éjjel még hűtőfürdőt is kellett alkalmazni, mert nem ment le a láza. Na, az legalább olyan brutális, mint a szemcsepp... Levikémet annyira rázta a hideg, hogy szó szerint ugrált a kádban:(. Hangosan csattogtak a kis fogai. Nagyon nehéz volt. De a láza lement....

És végül ma, úgy tűnik, Levi nyugodtan alszik. Legalábbis egy órája nem köhögött!!! És mi a vicces??? A piacon, ahova rendszeresen járok vásárolni, az eladó lány mondta, hogy Nekik a gyerekorvos azt mondta, hogy ilyen rendszeres köhögésnél nyitott ablaknál altassa a kislányát... ma délután így altattuk Levit, és láss csodát! végig nyugodtan aludt és kipihenten ébredt!!! És most, éjjel is nyitva az ablak, dupla pizsivel és vastag hálózsákkal...

Apucika nagy szipogások közepette (náthától, nem sírástól:)) épp most mondta nekem, hogy mintha ma tényleg nem köhögne annyit Levi... lehet, hogy végre kialussza magát???

Sajnos a nagy betegség étvágytalanságot is okoz... ráadásul, amit nagy nehezen beletuszkolok Levibe (már annak is örülünk, ha egy kis csokit eszik), hamarosan ki is jön... úgyhogy majdnem 1 kg-ot fogyott már a Babánk:(. Az Ő 12,5 kilójánál ez nagyon sokat számít! Kis csonti lett.

Nagyon nehéz. Nagyon várom már, hogy újra jóízűen egyen, hogy ne a láztól legyen piros az arcocskája, hogy megpuszilhassa Enikőt.

Ez egy nagyon szomorkás levél lett, de nem akarok senkit sem azzal hitegetni, hogy nálunk mindig minden szép és jó. Szerintem hozzáállás kérdése. Nem sopánkodtunk, hanem tettük amit tenni kellett. :) Talán-talán már kifelé haladunk:)! 
(kopp-kopp-kopp)

Apucika ma már alig aludt napközben, már "csak" 3-4 liter teát iszik:)! 

Levi meg nyugodtan alszik:)! 

Én meg mindjárt elájulok, úgyhogy most búcsúzom!

Ja, hogy valami jót is írjak: Encus már 5.220 gramm!!! Egy kilóval nehezebb, mint Levi, ennyi idősen! Nagyon sokat mosolyog-nevet, egyre gyakrabban nézegeti a kezecskéjét! És egyre többször alszik nyugodtan hason!!! Ennek nagyon örülök! És íme Róla egy képecske is, mert annyira örültem, hogy mindjárt egy egész sorozatot fotóztam Róla:D!

Szép napokat Nektek, sok puszi!