Sziasztok!

A mai levelem alcíme akár az "első" is lehetne... elég sok dolog történt mostanában, ami első volt:)! 

Levivel vasárnap voltunk élete első koncertjén! Már napok óta mondogattuk Neki, hogy Grillusz Vilmos (Maszkabál című) előadásra megyünk, úgyhogy már nagyon várta. A kocsiban is izgatott volt, de, amikor odaértünk, és meglátta a sok gyereket, aztán bementünk a helyünkre és meglátta a színpadot, hát, az arcát nem lehet leírni! 

Első izgalmában csak nézett, nézett, aztán elkezdte felfedezni a dolgokat és boldogan mutogatta, hogy melyik dalokat rajzolták fel a háttérre.

Büszkén feszített a gyerekülésében:)! 

Nagyon büszke voltam rá, mert türelmesen ült és mesélt, míg várni kellett a későkre... Még azt is észrevette, hogy a háttér függöny időnként mozog. Mondtam Neki, hogy Vilmos bácsi már ott mászkál, és várja, hogy énekelhessen nekünk:)... elhitte:D! 

Sajnos az előadás alatt nem lehetett fotózni, úgyhogy arról csak írni tudok.
Levi az összes dalt végig énekelte!!! Még azokat is, amiket én nem is ismertem! Kommentálta a gyerekeket, akik vokáloztak, kérdezgette, hogy mit csinál a "Grindusz Vijmos bácsi"? Amikor az egyik dalban szereplő varázsigére kérdezett rá Vilmos bácsi (hétfőkeddszerdacsütörtökpéntekszombatvasárnap), Levi egyből rávágta: "Csijibííí-csijibááá":D! 
Tapsolt, ha azt kellett, csapkodta a combját:), ha dobolni kellet, és a számok végén tiszta erőből tapsolt! Az előadás végén még sikítozott is, amikor hallotta, hogy egyesek fütyülnek:D:D:D!
Olyan extázisban volt végig, hogy szinte rám sem nézett, csak hatalmas csillogó szemekkel az előadást nézte:)! 
Külön büszke voltam azért, mert amikor a többi gyerek már elvesztette az érdeklődését, Levi akkor is figyelt és jól viselkedett, nem állt fel és szaladgált, csak az ülésben fészkelődött kicsit!
Azért is nagyon boldog voltam, mert a mellettünk ülő, három unokás nagypapa is végig az én Levikémet nézte, és mosolygott, hogy milyen aranyos:)! (Az Ő egyik unokája még el is aludt...)

Amikor vége lett a koncertnek, a gyerekek felmehettek a színpadra, megnézhették a díszletet és akkor már lehetett fotózni is Őket. Levi egy percig sem volt zavarban a színpadon, felszabadultan mászkált és végignézte közelről is a rajzokat.

Sőt, annyira otthon volt, hogy még a függöny alatt a színfalak mögé is belesett!!! Utána boldogan mesélte, hogy "Nem vóót ott a GinduszVijmosBácsi, csak a jépcső..."

A ruhatárban Apucikának mondta el kipirult kis arcával a történéseket:D! 

Az örömmámorból Enikő is részesült, mert amikor Apucikával végzett, közölte, hogy Enikőt is megöjeji...:D

Apucikával úgy gondoltuk, hogy igazi gyereknapot varázsolunk Levinek, úgyhogy Mekiben ebédeltünk. Levi ott sem bírt egy helyben ülni, folyton beszélt, felpattant, nézelődött...

Azért arra volt ideje, hogy Enikőt Ő itassa meg. Sőt, egyenesen mellé kellett ültetni, nem rakhattuk mellém a babahordozót!
"-Ideüjök a Enikő mejjé, szegény egyedüj van!"

Hazafelé szóba került a kocsiban Anyucika fergeteges étvágya... Apucika azt mondta, hogy Anya szeret sokat enni, mire Levi rám nézett:
"-És nem fáj a pocakod???"

Vasárnap délután a rossz idő miatt nagybevásárlást tartottunk. A Metro áruházban egy néni odajött hozzám, hogy megnézheti-e Enikőt? Mikor elkezdett neki gügyögni, Encus hatalmas vigyorral válaszolt, és végig mosolygott az idegen nénire, aki meg is jegyezte, hogy milyen békesség, szeretet és nyugalom lehet otthon, hogy ilyen nyugodt és vidám a baba... :D:D:D Olyan jól esett!

Sajnos még hétfőn is elég rossz idő volt (meg az egy hét nyaralás után sok-sok házimunka), úgyhogy itthon voltunk délelőtt. Levike szokása szerint vigyázott Encusra. Észrevette, hogy Encus cumijaira feltettem a cumiőrt, úgyhogy azóta folyton azokkal akar játszani.Minden alkalmat kihasznál, hogy kézbe vehesse őket, úgyhogy fél óránként hallom, hogy
"-Megszopiztatom a Enikőt a sájga cumivaj..." :D

Ebéd előtt kértem, hogy segítsen elpakolni a játékait:
- Légyszi, azt tedd a helyére.
"-Nem tudom."
- Miért?
"-Meet dógom van."
- Micsoda?
"-Megkejj néznem a Éniást." (Éliás a kis mentőhajó - mese ment a tévében:D)

Amikor Levi ebédelt, Encus ott ült mellettünk a babahordozóban és "beszélgettek" egymással:
"-Én is beleülhetek az etetőszékedbe, Levi?"
"-Ejőbb én ebédejek!"
"-Akkor utána?"
"-Jó, akkoj eszt megbeszétük!"
:D:D:D

Alvás után, rögtön futott Enikőhöz a hálóba... szokás szerint:)! Valamit kiabált vissza nekem, mire mondtam, hogy nem értem mit mond...
"-Anya! Mingyá odafutok hozzád csak ejőbb a Enikőt megöjejem!"
Mire bementem hozzájuk, Levi Encusnak gügyögött:
"-Szija Kisasszonyka Bajátnőm!" :)

Aztán kérte, hogy sátorozhassanak. Szerencsére ezt könnyű megoldani, csak a takaróra van szükségük:)! Levi boldogan tartja kettőjük fölé:)! És hallottam, hogy mondja Encusnak:
"-Itt vadunk bent, bisztonságban!" :)
Olyan kis gondoskodó:) 

Levike tegnap megkapta élete első napszemüvegét is:)! Nem azt vettem meg, amit Ő nézett ki, mert az citromsárga volt, fekete lencsével:), de szerencsére rá tudtam beszélni egy világoskékre, aminek a szárára az okos tervezők kisautókat és kisteherautókat rajzoltak:)! Boldogan feszített benne hazáig, pedig a nap sem sütött már:)! Sőt! Még egy "csííz" mosollyal is megjutalmazott!

Ma a piacra mentünk délelőtt, és olyan szép napsütéses idő volt, hogy a napszemcsit is felvehettük:)! Levi mindenkinek dicsekedett, hogy
"-Ez az új szemügevem!" :)

Enikő pedig ma megkapta első fülbevalóját!!! Nagyon örülök neki! Nagyon szép vele, sokkal-sokkal lányosabb:)! 

Nagyon jól viselte a füllövést, sírt ugyan, de csak azért mert nagyon szorosan le kellett fognom és ehhez nincs hozzászokva:)! Öt perc múlva semmi gondja nem volt! Annyira nem, hogy ebéd után, életében először hason aludt el, magától!!!  Féltettem is a kis fülét, de nem volt vele gond.

A hason lét egyre jobban megy Neki. Megtanulhatna már vissza is fordulni, mert sokszor percenként kell visszaforgatnom, de egyre jobban élvezi is, hogy így is tud nézelődni! Főleg, ha Levikém odafekszik elé, és így beszélget Neki:D:D:D!

Szép napokat Nektek, puszi!