Sziasztok!

Tegnap este olvasgattam Levi naplóját, kíváncsi voltam, hogy amikor ennyi idős volt, mint most Encus, miket csinált. Sajnos szomorú dologra jöttem rá: van egy-két közhely, ami valóban igaz. Jelen esetben az, hogy a második gyermek egy kicsit mindig "mostoha". Levi naplója NAGYON részletes volt, bébi-kora minden mozdulatát, minden mosolyát, minden gondolatomat megörökítettem Neki, hogy örömmel olvassa, ha már felnőtt lesz.

Encus naplójába február óta nem is írtam:(, és az utolsó bejegyzésem így kezdődik: " a blogon mindent elolvashatsz..." Pedig Levi naplója alapján ez nem igaz.
Nem írtam meg, hogy milyen érzés, mikor nagy ritkán sír, és nem tudok mit tenni.
Nem írtam meg, hogy milyen érzés, amikor süti sütés közben mellettem ül a bébihordozóban, és ahányszor Rá nézek, szélesen mosolyog.
Arról sem tudtok, hogy mikor sírt először azért, mert a lábikóját kidugta a kiságy rácson, és nem tudta visszahúzni:).
... vagy, hogy tegnap éjjel, szopi után láttam, hogy az oldalán akart elaludni, de álmában visszagördült a hátára:).
... és azt sem írtam sosem, hogy amikor éjjel megyek Hozzá, mert halk sírdogálással jelzi, hogy megéhezett, akkor milyen szélesen mosolyog ha észre vesz, és milyen biztosan tudja, hogy Anya hozta a kaját:)!
... és azt sem tudjátok, hogy már mindkét lábikója büdi:D,
... és amikor nyúlok felé, hogy kivegyem az ágyából, vagy felvegyem valahonnan, és mondom, hogy gyere-gyere-gyere, akkor olyan boldog lesz, hogy jár keze-lába, mint a cséphadaró:D!
... vagy azt, hogy este, fürdetés előtt, mikor levetkőztetem, finom mozdulatokkal simizem, és már várja, mikor érek a nyakához, mert ott nagyon csikis, és hangosan kacag, amire Levi szinte mindig beszalad hozzánk:)! 

Ahogy ezeket végig gondoltam, és még vagy száz ilyen apróság jutott eszembe a nap folyamán, rájöttem, hogy nem csak Levikém szavait és mondatait kell jegyzetelnem, hanem Encus mozdulatait és mosolyait is:), mert ezt a blogot nem csak Nektek vezetem, hanem Nekik is!

...azt hiszem vennem kell egy jegyzetfüzetet, mert nincs ennyi cetlink:)! 

Az első gondolatom Enikővel kapcsolatban az volt, amikor ezt a képet megláttam, hogy "Lehet egy anya ennyire elfogult???"... én gyönyörűnek látom a Kislányomat:)!

Eszembe jutott az is, hogy Enikő annyira szeret ücsörögni és nézelődni... Levit egy éves koráig soha nem kellett felültetnem a babakocsiban, Enikő meg kis sem bírja, ha nem leskelődhet! Szerintem, ha egyszer megtanul magától ülni, el sem lehet majd dönteni:D! 

Azt az érdekességet is szeretném megírni, hogy Enikő tegnap volt épp 7 hónapos (ez annyira nem izgi), és épp 7 kilogramm (na ez, az!) :)!
A kis fülbevalójával semmi gondja nincs, nem is piszkálja, és gyulladás sincs. Ha birizgálom, hogy forgassam, szinte észre sem veszi! 
Ja, és még nem is dicsekedtem, hogy már kettő (na jó: másfél) fogacskája van!!! Csütörtökön kezdet kibújni az A-B-1-es. Még nincs kint teljes felületével, de már lehet látni és érezni:)! 
És már beszél is:)! Legalábbis Levi szerint. Este Apucika mondta Levinek, hogy Enikő még nem tud beszélni! Mire Levi rávágta:
"-Még nem tud beszéni, de Anya segít Neki!" :D:D:D

És, ha már ilyen szépen átvezettem Levire: nemrég kaptunk szívbajt miatta... pontban éjfélkor hangos riasztó hangra ugrottunk fel Apucikával ijedtünkben!!! Futottunk a hang irányába, hogy mi lehet ez... Apa rádiós ébresztője volt, rádió nélkül, tiszta hangerővel, sziréna üzemmódban.... KÖSZI LEVI! :D

Ezen kívül is megy Neki a csibészkedés. Egyik reggel például nem tudott rendesen inni, csak, ha leraktam a bögréjét a sámlira:
"-Tedd je, meet én jehajojok, meet zsijáf vadok!"

Később Enikővel játszott a játszószőnyegen. Encus kézzel lábbal kapálódzott, Levi meg fölé tette a karját:
"-Ugy kapaszkoggy meg, mint 'Ajni kezén a csimbók!" (A csimbók a mi családunkban a májusi cserebogár... ami, ha felvesszük, az ujjunkon szokott kapaszkodni az összes lábával:)! 

Ma este meg a Nagy cicáját oktatta ki, aki a többi cicától távol, Apa vállán hallgatta az esti mesét:) 
"-Menny oda a többiekhez! Meet síjdogájnak a Kiscicák éjted!" :)

A héten meglátogatott minket egy barátnőm a Kislányával, Niával, aki két hónapos. Levi, mint egy igazi nagy testvér, úgy vigyázott Rá is. Móni meg is jegyezte, hogy látszik Levin, hogy Kisbabához van szokva! Nagyon óvatosan bánt vele, sokkal óvatosabban, mint Encussal. És sokat nézegette:D!

A három gyerek egyébként békésen elvolt együtt, Encus, mint igazi nagy lány, játszott egyedül, Nia, mint kisbaba, csendesen nézelődött, és Levi, a nagy fiú, középen felügyelt és figyelt:)!

Ma pedig a Tesóméknál voltunk vendégségben. Levikémet lenyűgözte Hajni lábbeli gyűjteménye:)! Hol a papucsában mászkált:

...hol a mamuszában:)

De a játszóteret is kipróbálta, szinte többet volt az udvaron, mint velünk a lakásban!

Enikő eközben békésen elvolt a felnőttek között, gyakorolta a hasalást:)! 

És, egyet sírt is, mikor nem engedtük, hogy a papírszalvétát rágcsálja!!! Úgyhogy végre egy sírós kép Róla:D:D:D

Persze ehetnéke is volt... úgy látom, ez a kaja kunyerálás kezd a szokásává válni!

Levike itt is megmutatta mennyire szereti a Tesót, egy fotó erejéig még csííízelt is, és magához szorította (a képet látva, elég erősen:D) Enikőt:D! 

Nos, mivel Anyucika készletei kimerülőben vannak, mára csak ennyit írok! De mostantól duplán gyűjtöm a cetliket:)! 

Szép napokat Nektek, puszi!