Sziasztok!
Levitől az éjjel kaptunk egy cuki-meglepit:)!
Mint már tudjátok, Ő már Nagyfiú, és a heverőn alszik (azért nem a "nagy ágyon"-nak hívjuk, mert a nagy ágy nálunk, a mi franciaágyunk... így teszünk különbséget:)). Az eltelt másfél hétben kétszer fordult elő, hogy éjjel leesett, de természetesen semmi baja sem lett, max egy kicsit meglepődött...
Tegnap este is szépen elaludt, a sarokban, összegömbölyödve, ahogy szokott. Mikor mentünk mi is aludni, szokásunk szerint bementünk ránézni... néztem is, de nem láttam... kicsit erőltettem a szemem, hogy megtaláljam a fél sötétben, gondoltam elvakított a kinti fény... volt valami kis kupac a sarokban... de nem Levinek nézett ki....!!!... azok a Cicák voltak!!!! HOL A LEVI???????? Tovább erőltettem a szemem, mire észrevettem, hogy az én édes Kisfiam békésen szunyókál a FÖLDÖN!!! A nagypárnát, amit a földre tettünk, hogy az esetleges esésnél oda pottyanjon, valahogy "kikerülte", jóval mellette volt a szőnyegen, az ágy lábánál, a párnán csak a feje pihent... :D:D:D. Olyan nyugodtan aludt, még azon is elgondolkodtam, hogy ott hagyom:D! ... természetesen visszatettem az ágyra, szinte meg sem moccant, aludt tovább:)!
Az éjjel során még egyszer Rá néztem, folyó ügyeim után:), akkor ugyan a heverőn volt, de az ágy közepén, a feje a háttámlánál, lába meg az ágy szélén... pont merőlegesen arra az irányra, ahogy normál esetben kéne aludnia... Azt hiszem, elég sokat forgolódik álmában:D:D:D!
Ma is meglepett kicsit... :)! A nagy hibiszkuszomat már ideje volt kicsit visszavágni, merthogy ősz van:(! Ez az a bizonyos virágom, aminek a kanapé felőli oldala fele akkora, mint a másik, mert Levi innen szokott levelet tépni, hogy kidobhasson valamit a kukába... Szóval, épp vagdosom az ágyakat, mikor Levi elszörnyedve:
" HÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!!!!!!! MICSINÁJTÁÁÁÁÁÁJ!!!!!! ... Hűűűűűűű, eszt nem hiszem ej! ... Micsinájtáj a vijágoddaj?!?!?! Istenem-istenem!!!!!!...."
:D! Igen! Azt hiszem, ezek az én szavaim:)! De elmagyaráztam Neki, hogy ezt most muszáj volt Anyának megcsinálnia, hogy szép legyen a virágja... cserébe megengedtem, hogy Ő dobja ki a levágott ágakat:)! Ettől már nagyon boldog volt:)! És fontosnak érezte Magát, mert ágyanként vitte ki a kukába, és minden fordulónál meg kellett dicsérnem :D!
És még egy melepit kaptam ma, bár ezen nem lepődtem meg igazán... tegnap a Barátnőmék itt voltak nálunk vendégségben, és kaptam egy gyönyörű rózsaszín fürdőlepedőt!!!! Ma bontottam ki a csomagolásból, hogy kimossam.... Levi egész délelőtt abban mászkált, azzal takarózva nézte a tévét... és mindig odajött, hogy tegyem fel a fejére is, mert "Anyucika! Mindig jecsúszik!"... Azt hittem már elmúlt a rózsaszín imádata, mert mostanában én is alig hordok... ezek szerint nem:)!
Encikénk remélem szépen növöget... már "csak" három és fél hét a kiírt időpontig:)! Nagyon gyorsan eltelt a kilenc hónap... Most, hogy mindennel kész vagyok, ruhái, listák Facsinak, csomagok kórházba, hazahozni, ágyikója, egyebek, végre teljesen megnyugodtam. Lehet, hogy előbb el kellett volna kezdenem az egészet, ugyanis most tudatosult bennem, hogy ezek miatt kissé nyugtalan voltam. Most teljes békesség van rajtam, nem is jut eszembe, hogy jaj, csak ne hogy előbb jöjjön! És mi lesz ha igen, és nincs kivasalva mindene...Szóval, most kezdhetem élvezni a finist:)! Kezdek fantáziálni, hogy hogy lesz, hogy indul, ki lesz velem, mikor kell menni, mi lesz Levivel, mit szól majd Levi, mit szól majd Apa, milyen lesz a szeme, mekkora lesz, nekem is könnyebb lesz a második szülés....???? Ezer, meg ezer kérdés, ami mindig mosolyt csal az arcomra:)! Facsival is próbálunk erről beszélni, tervezni, de most nehezebb, mint Levivel volt, mert több lehetséges forgatókönyv van, úgyhogy abban maradtunk, lesz, ahogy lesz, sok problémát megoldottunk már, ezzel sem lesz gond:)!
De a boldog várakozás mellett, azért szomorú is vagyok. Levivel végig annyira élveztem Kismami lenni, hogy azt hittem a második, és egyben utolsó Kismamaságom még felhőtlenebb, boldogabb lesz. Nem így lett, a fizikai állapotom miatt, és mert egyszerűen nem is volt annyi időm magamra. És csak most tudatosult bennem, hogy mindjárt vége életem második legszebb időszakának, és nem élveztem ki minden percét! Úgyhogy mostantól ezt teszem! Ma aludtam is egyet Levivel, és olyan jó volt, hogy a Kismanóm ott szuszogott hozzám bújva, a Kisbébim meg a Pocakban mocorgott:):):)! Együtt volt a Kis családunk:).
Remélem pár hét múlva is ilyen nagy lesz itthon a békesség :):):)!
Na, puszi Nektek, mert ez most eléggé rólam szóló levél lett, de jó volt leírni...
Szép napot Nektek!
